
Az akváriumban tartott halak egyik legérdekesebb faja. Bizonyos, hogy minden akvarista megcsodálta már valamelyik állatkert akváriumában vagy szabad tengerben búvárkodva a sok csikóhalfaj valamelyikét. Hosszú, megnyúlt farkukkal tengeri növényekbe, korallágakba kapaszkodnak, és kis úszóik gyors forgatásával, félkör alakú hátúszójuk lebegtetésével változtatják helyüket. A csikóhalak — jelenlegi ismereteink szerint — mind sós vízben élnek, és legközelebbi rokonaik többsége, a tűhalak is. A hurkapálcára emlékeztető gyűrűstestű halak a hosszú szálú növények között érzik jól magukat.
Csőrszerűen megnyúlt szájuk alkalmatlan nagyobb eleség elfogyasztására.
Fejük megnyúlt csikófej, csőrszerű szájjal. Színűk szürkétől a sötétbarnáig, enyhén márványos, hasrészük világosabb, esetleg rozsdavörös. Szemüktől sugaras fekete csíkok mennek szét, szabályos formában. A nemek színről, formáról történő megkülönböztetése nem lehetséges.
Szaporodáskor az akvárium szabad területén körbe-körbe úszkálnak, miközben egy fekvő "S" alakot vesznek fel. Szaporodásuk mint a csikóhalaké, a legérdekesebb. Ikrarakók. A kloáka alatt két oldallebennyel költőtáskájuk van a hímeknek. A nőstény iderakja le ikráját, azokat a táskalebenyek becsukása után a hím hordja. Itt fejlődnek ki a kis tűhalak. Az ivadékok teljesen kifejlődve, innen úsznak ki. Az ivadékot hordó kövérebb egyedek tehát biztosan hímek. Az ivadékok 15-30 kis hal, 20-25 mm hosszúak, alig vastagabbak egy hajszálnál, amelyre a fejnél csomót kötöttek. Igen apró eleség kell felnevelésükhöz, de az élmény kárpótlást nyújt a ráfordított munkáért. Az ivadékokat nem bántják, így azok a közös medencében maradhatnak szüleikkel.
Read more:
http://diszhal.info/Syngnathus_pulchellus.php#ixzz0o52CpmmS